Előzmény: 2003. augusztusában az akor 15 éves kutyusunknak  Ladynek egy séta alkalmával váratlanul, megállt a szíve..

Ekkor megfogadtuk, hogy nem lesz több kuytyusunk. Nagyon fájt Lady elvesztése mindannyiunknak, éppen ezért gondoltuk úgy nem kell több kutya..

Az élet, azonban megmásítja időnként az ember elgondolásait.. Gondolom ebből már sejtitek, hogy nem így lett!!!

Ivett ugyanis elindult 2003. decembere végén Mogyoródra a Rex alapítvány egyik telephelyére egy kutyusért akit az interneten látott meg és nézett ki magának. A sors úgy hozta, hogy végül is nem azt a blökit hozta el akit a neten meglátott, ha nem egy eléggé rossz állapotban lévő, összeesettnek tűnő, gyenge kuytyust aki, nagyon hasonlított Ladyre.  Ő volt Fáni! 

Fáni mesélte:

Haza vittek. Mindenki csodálkozott rajtam, hogy nem is hasonlítok kutyára olyannyira le voltam gyengülve, kezdetben annyira féltem mindentől, hogy még a lakásban is csak felkapcsolt világítás mellett voltam hajlandó belépni. Rövidesen nagyon beteg lettem 2004. februárjában, ment a hasam, sokat hánytam és nagyon magas lázam volt. De gazdijaim, és az orvosom kitartó munkájának köszönhetően meggygyultam és hosszú idő után ugyan, de elnyertem mostani formámat.

Gazdijaim sokfelé vittek, lettek barátaim, és velük nagyon sokat játszottam, játszom ma is. 2006. márciusbáan pedig megérkezett Balu, aki mára már egy igazi, jó pajtásom, lakótársam. Őt, az elején időnként kissé megreguláztam, mert nagyon-nagyon szelebúrdi volt.  De, ezeket a problémákat mára már megoldottuk és boldogan élünk egy szerető nagy családban..